T-152.  2022.06.17. vasárnap

          A tüzes kemencében I. rész

Kedves Gyerekek!

Szeretném folytatni a Dániel könyvének tanulságaival. A legutóbb a Nabukodonozor Babiloni király álmával foglalkoztunk. A következő, 3. részben olvashatjuk, hogy a király csináltatott egy nagy arany állóképet, amit a Dúra mezején állíttatott fel. Ez, kb. 30m magas és 3m széles volt, nagyjából olyan magas, mint egy 10 emeletes ház. Nabukodonozor valószínűleg az előző álmában megjelenő szobor mintájára készíttette ezt, amit a legördülő kő felborított és összezúzott. Úgy látszik nem sokáig tartott az a felismerés, amit a 2. rész 47. versében mond: „Bizonnyal a ti Istenetek, Ő az isteneknek Istene és a királyoknak ura és a titkok megjelentője.”

Itt rögtön van egy tanulság, amit egy szóval feledékenységnek, de tanulási folyamatnak is mondhatunk, amit a magam életéből bizonyítani tudok, de szerintem ti is, a magatokéban. Sajnos mi teremtmények olyanok vagyunk, hogy amikor Isten fenyít bennünket valami vagy valaki által, akkor meghúzzuk magunkat, készek vagyunk neki engedelmeskedni, de amint enged a szorítás elfeledjük azt, vagy talán eszünkbe jut, de nincs annak visszatartó ereje.

Olyan ez mint, amikor megmondjuk egy kisgyermeknek, hogy nem szabad ledobni pl. egy poharat, de amint megteszi ráütünk egy kicsit a kezére. Ez lehet megtörténik még egyszer-kétszer, de rájön, hogy ez nem jó neki, így megtanulja azt, hogy elég azt mondanom, hogy nem szabad. Így van ez a hívő emberek életében is, sokszor el kell Istennek ismételtetni velünk a „leckét” amíg meg nem tanuljuk azt. Többször eszünkbe juttatja Isten az Ő igéjét is, hogy ne felejtsük el azt, vésődjön bele a szívünkbe. A zsidó népet is figyelmeztette a parancsolatainak olvasására, ismétlésére, szívébe vésésére, mert nagyon jól tudja milyenek vagyunk mi emberek. A zsidók homlokkötőt és imaszíjakat is használtak, ami Istenre és az egyiptomi szabadulásukra emlékeztette őket, de sajnos ez később külsőség lett csupán.

Lehet, hogy sokszor már unjátok, hogy ugyanazt sokszor el kell ismételjék nektek szüleitek, vagy tanárotok, de tudjátok meg, hogy ez jó dolog, Isten is így tanít minket. Az is valószínű, hogy sokatokban felmerült, hogy „már megint Gyülekezetbe kell menni”. Éppen ezért amilyenek vagyunk van szükségünk arra, hogy az igében emlékeztessen bennünket az Úr. Ezért van a kenyér megtörése is-amit megemlékezésnek is szoktak emlegetni-, hétről-hétre, hogy el ne felejtsük mit tett Jézus Krisztus értünk.

Folytatva a történetet, a király kiadta a parancsot, hogy a nép főemberei, vezetői boruljanak le és imádják azt a szobrot, amikor megszólalnak a különféle hangszerek. Úgy gondolom, hogy ez a szobor tulajdonképp azt az egész birodalmat és királyát jelképezte, úgymond önmagából készített bálványt és azt imádtatta. Dániel három barátja, akiket a király nevezett el Sidráknak, Misáknak és Abednégónak, nem hajtotta meg magát az aranyszobor előtt. Erre a káldeabeliek (Káldeusok), akiket az előző történetből ismerünk, beárulták a királynak, hogy nem hajlandók ezek a zsidó férfiak teljesíteni a parancsot. Ezek az árulók tulajdonképp azért maradtak életben, mert Dániel-persze Isten kijelentésére- megismertette a király álmát és jelentését.

Ebből az eseményből megtanulhatjuk azt, amit egy hívő testvér úgy fogalmazott meg: „Jótett helyébe jót ne várj”. Ismerjük ezt a közmondást a népmesékből, csak az arról szól, hogy elvárhatjuk a jót attól, akinek segítettünk. De sajnos a valóság az, hogy néha azoktól kapjuk a legtöbb meg nem értést és rosszindulatot, akivel sok jót tettünk. Ti se bízzatok az emberek jóindulatában, se ne azért tegyetek jót velük, hogy viszonozzák nektek. Természetesen nem mindig törvényszerű ez, mert az Úr Jézus azt tanította a Lukács 6:31-ben: „És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.” Ez után pedig arra bíztatja hallgatóit, hogy ne csak azokat szeressék, akik őket is szeretik, mert akkor nem érdemelnek jutalmat. Látjuk ebben a történetben, hogy a három ifjú nem átkozódik és nem emlegetik fel, hogy végső soron Dánielnek és nekik is köszönhetik életüket, hiszen együtt könyörögtek Istennek az álom kijelentéséért. Nem várhatták el az ifjak, hogy szeressék őket és védelmükbe vegyék ezek a varázslók, mert tulajdonképpen Izráel népe, Isten kiválasztott népe nem vívta ki az elismerést a bálványimádó környezettől. Ha ti az Úr Jézust követitek ne várjátok el, hogy körül rajongjanak benneteket a világban. Mert Jézus Krisztus megmondta a Ján. 15:18-ban: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.” E világ fejedelme a Sátán, a hitetlenek szívét ő befolyásolja, és ő mindig is gyűlölte Istent és az Ő Fiát. De nekünk nem a világhoz kell igazodnunk, hanem az Úr Jézus Krisztus képére kell formálódnunk. Ez sokszor nehézségekkel, fájdalmakkal, kigúnyolással jár. A falunkban, ahol felnőttünk többször kigúnyoltak bennünket a hitünk miatt, ami persze nem esett jól, de tudjuk, hogy ha Jézus Krisztusért vállaljuk ezt, Ő mindig megvigasztal, igazol minket, ha kell és megjutalmaz ezért.

Tehát nagy bajba kerültek az ifjak, mert Nabukodonozor elé állították őket és ő felelősségre vonta őket az engedetlenségükért. Itt van még egy fontos kérdés. Kell-e minden esetben engedelmeskedni a felső hatalmasságnak, a ti esetetekben szüleiteknek, tanáraitoknak? Azt mondja a Biblia, a Római levélben, hogy „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságnak, mert nincs hatalmasság, hanem csak Istentől…”

Egy esetben van ez alól kivétel, ha olyat kérnek tőlünk, ami Isten törvényével, akaratával ellenkezik. A király itt éppen ilyet kért, mert Isten megtiltotta a népének, hogy idegen isteneket imádjon. Helyesen jártak el az ifjak, határozottan ellenállottak a parancsnak, viszont így az életük került veszélybe. Azt mondták a királynak, hogy Isten ki tudja őket szabadítani a tüzes kemencéből, de ha nem tenné is nem fognak az ő isteneinek szolgálni és az arany szobrot imádni. Példát vehetünk az ifjak hitéből, látjuk majd a következő részben, hogyan jutalmazta ezt Isten.

Szeretettel,

Debrecen,2022 július 17.-én Falucskai Dani